Kicsit értetlenkedve és elképedve figyelem azt a nagyon buta és az uborkaszezonban mesterségesen gerjesztett hűhót ami a Christina Aguilera féle Kovács Kati hangmintafelhasználás körül zajlik.
Tisztázzuk az elején, hogy Kovács Kati és az Add már, Uram, az esőt! érdemeihez és jóságához kétség sem férhet, és nekem még az Xtina féle Woohoo is bejön, de ez főleg a segéderők Nicki Minaj és a producer Polow da Don érdeme.
Szóval, a rossz hír minden szenzációhajhásznak: Christina Aguilera nem dolgozta fel Kovács Kati dalát. Amikor a szám készült valószínűleg ott sem volt, ennyi erővel ha hangulatában és ritmikailag jónak találták volna, akkor Modern Talking, eszkimó népzene, vokóderezett nyávogás, vagy nápolyi kukákat rugdosó afrikai menekülteket szállító buszok zúgása is lehetne a dalban. Pont.
A modern tánczene nagyon fontos része a mintavétel, azaz a sampling. Ez annyit jelent hogy egy hangfelvétel bizonyos részét más környezetben, azaz új dalban használják fel. Attól függően, hogy az új dalnak mennyire fontos része az átvett elem lesz bonyolult a felhasználás engedélyezése, durva a jogi és anyagi vonzata. Kanye West egy egész slágert épített a Daft Punk egyik dalából származó hangmintára, úgy hogy az igazából egy az egyben a Daft Punk szám volt, 'a rep megújítója' csak rászövegelt. Ott nyilván szükség volt komoly megállapodásra, a franciák zsebét nagy pénz ütötte, hiszen még szerepeltek is Kanye-el közösen ebből az ügyből kifolyólag. Amikor ugyanezt a receptet Kanye kispajtása, a Will.I.Am a Black Eyed Peas agytrösztje is megpróbálta hasznosítani (és már a klippet is leforgatta a saját dalához), akkor a Daft Punk beintett és nem adták meg az engedélyt a minta felhasználásához, így került Booka Shade minta abba a számba. Ezek azonban mind olyan esetek amikor a felhasznált hangminta nagyon fontos, hangsúlyos és azonnal felismerhető része az új dalnak. Xtina és Kovács Kati esetében nem erről van szó. Egy érdekes ritmus, egy loop egy olyan színező elem az itt használt minta amiről nem is tudnánk ha nem sorolták volna fel a dal adatlapján. Sőt ha nem vallották volna be akkor sem lenne semmi. Nyilván egyszerűbb volt leírni hogy honnan van, mint adni esélyt egy esetleges pernek, de ez az az amerikai menedzserreflex amikor a mikróra is ráírják hogy ne tegyünk bele macskát.
Az egész ügyben az a legelképesztőbb, ahogy az uborkaszezonnal küzdő magyar média tálálja az egészet és feldolgozást sőt plágiumot emleget. Mivel lehetnek olyan bulvárlapok akik nincsenek tisztában a zenei alapfogalmakkal, gyorsan nézzük át ezeket, hogy nehogy csúnyán beleszaladjanak abba a brutális leégésbe amibe nagy és híres társaik.
Feldolgozás: az amikor Xtina egy az egyben, vagy kicsit átalakítva elénekli, előadja Kovács Kati számát. Az eredeti dal felismerhető marad, még akkor is ha más a hangszerelés vagy a szöveg más nyelven van.
Remix: az az amikor Xtina (nyilván a producerei) a Kovács Kati dalhoz új, saját maguk által kreált zenei elemeket kevernek, új dobot, basszust, szintiket stb. Akár az egész zenei alap is lehet más, sőt az ének sem kell hogy ez az egyben benne legyen a remixben. A remix nem kell hogy hasonlítson az eredetire, általában pontos célból készül, klub verzió, vagy bizonyos divatos stílusban stb
Mashup, bootleg: az az amikor Xtina (persze hogy a producerei) egy már korábban elkészült másik számmal keverik össze Kovács Kati dalát, pld az Add már, Uram, az esőt! éneksávját az AC/DC egyik dalának alapjára helyezik. Ez kereskedelmi felhasználásra mindenképpen engedélyköteles és nagyon bonyolult folyamat.
Hangminta felhasználás: az az ami most is történt, Polow da Don vagy valaki más a stúdióban a sok-sok ezer egyszer felhasználandó hangminta, groove és loop közül ezt választotta, ráírták hogy mi ez és honnan van és ezzel az egész világon nem is foglalkozik senki csak a mi, mert dagasztjuk a semmit.
Ahogy az elején is írtam, ettől még mindkét dal rendben van, csak a szenzációhajhászoknak kéne tudni, hogy pontosan miről is beszélnek.
