A New York-i utazási oldal, a Museyon Guides felkért hogy mutassam be Budapestet. Van egy jó kis interjúsorozatuk amiben zenészek és DJk mutatják be a várost ahol élnek. Miután válaszoltam a kérdésekre, gyorsan körbeszaladtam várost és a fontosabb látványosságokról készítettem néhány képet a Galaxy S és egy pár retro fotó app segítségével. Elsősorban a szórakozóhelyekről és a zenéről van szó az interjúban, amit itt olvashattok.
Dadahack - TAP3 [vedd meg az albumot]
Nem kis teljesítmény egy fantasztikus és előremutató elektronikus albumot egyben fantasztikus és innovatív formában elkészíteni. Az az alkotási folyamat, amely egy kunyhóban kezdődött pár nyárral ezelőtt az esős svédországi Smaland-ban és amelyet két és fél évig találkozások, fájlcserék, csetelések, alkotás és végül arról szóló viták jellemezték, hogy a lehetséges 27 szám közül melyik legyen az a 7, amely a TAP3-ra kerül, ezúttal befejeződött. Sikerült elcsípnünk a Dadahack duó tagjait, hogy zenei törekvéseikről és az új, izglamas albumukról, a TAP3-ról beszélgessünk velük. Olvasás közben meg is hallgathatod az albumot összefoglaló mixüket a fenti lejátszó segítségével.
Minek neveznétek a zenéteket?
Post technó, neo-urban stargaze.
Hogyan jellemeznétek az alkotás folyamatát?
Kelet felé tekintünk - mind átvitt, mind konkrét értelemben. Az idei nyarat Hong Kong-ban fogom tölteni és hagyom, hogy a régió állandóan változó és táguló világa, múltjával és a 21. századi jövőjével együtt inspiráljon. A két kontinensen és távoli időzónák közötti létezés elő fogja segíteni az ötletek áramlását, e felől semmi kétségem.
Ti már mindketten alkotattok korábban, ez az első alkalom, hogy együttműködtetek?
Technikai ötleteket, tanácsokat és módszereket már hosszú évek óta cserélünk, de a Dadahack az első zenei kollaborációnk.
Hogyan születhettek meg az ötletek és hogyan váltak kész, befejezett számokká annak ellenére, hogy két különböző országban laktok?
A számok közül sok a Pete stockholmi stúdiójában tett látogatásaim során kezdtek el önálló életet élni. Például a Burnt Fox című szám esetében, a kezdeti ötletkezdemények alig felismerhetőek a jelenlegi formájukban. A zene több évig fejlődött - kísérleti jelleggel és egyben szükségszerűleg, mivel a napi munkánk (munka más zenészekkel/producerkedés/rendezés) megkövetelte, hogy a zenén és a hangzáson nagyon gyorsan dolgozzunk. A Dadahack lehetővé teszi számunkra, hogy az ötleteinket és munkamódszereinket kitágítsuk, amennyire csak tőlünk telik.
Meséljetek a TAP3 készülékéről és hogy milyen elképzelés áll mögötte!
Mindkettőnk fantáziáját megmozgatják a szép vagy érdekes tárgyak és úgy éreztük, hogy a zenénket szeretnénk különleges és egyedi módon tálalni. ötletünk és emlékünk fűződik a kazettákhoz, ugyanakkor a zenét nagyon is kortárs módon fogyasztjuk. Úgy gondoljuk, hogy a TAP3 készüléke egyszerre kínál bepillantást a múltba és a jövőbe ugyanúgy, ahogy az elektronikus zene is visszatekint a korai mesterekre és kísérletezőkre, miközben új technológiákkal egyre inkább kitolja a határait.
Mi az, amit a kiadvánnyal megpróbáltatok elérni?
Megteremteni a Dadahack, zenénk és stílusunk ismeretségét. Eladni néhány TAP3 kazettát. Zenét adni (lehetőleg eladni) és belépni a dj-világba. Néhány együttműködés és vendégszereplés is jó lenne. És természetesen további hasonló klisék...
Hogyan tovább?
Apparatjik remix, a TAP3 ambient verziója, R.Fm DJ mix. TAP3.1
ohhh, nézzétek csak!
dj BC szerepelt a LoveTheCool SHOW egyik nyári adásában
ha személyesen is szeretnétek találkozni vele, akkor Párizsig kell menni
ha ezt tetszett akkor, itt lehet még több LoveTheCool SHOW-t nézni
Jean-Marc Cerrone, a világhírű francia producer, szex szimbólum és a diszkó egyik létrehozója interjút adott Jonty Skrufff barátunknak. Cerrone beszél a diszkó feltámadásáról, Giorgio Moroder-ről és a Studio 54-ről, gyerünk olvassátok el az egészet.
tudjátok, hogy nem szoktunk benneteket uncsi beszélgetésekkel zaklatni
de ez a La Roux interjú szerintem különleges
nem azért mert annyira látványos vagy technikailag bravúros
hanem azért amiket Elly mond
egy teljesen másik oldalát ismerhetjük meg
ha popsztár akarsz lenni és azt hiszed már készen állsz
akkor feltétlenül nézd meg és gondold újra
Party Ben - Killer Girl (single edit) [mp3]
Omega VS Jean Elan
A ma esti buli elé beszélgettünk egy kicsit Party Bennel; magyar élményeiről, a magyar zenékről és természetesen erről az Omega mashupról is. Íme:
Simon Iddol: Az APC olvasói éppen az új mashupodat hallgatják, így muszáj ezzel kezdenünk a beszélgetést. Miért éppen az Omegát és a Gyöngyhajú lányt választottad, és hogy találtál rá erre a dalra?
Party Ben: Korábban már hallottam ezt a dalt, hiszen nagyon népszerű volt Németországban és Európában - nem tudom, hogy pontosan hol, de már hallottam. Aztán, amikor megtudtam hogy jövök játszani Magyarországra, akkor utánanézettem a magyar popzene történetének, és rájöttem, hogy az Omega magyar, és ez az egyik legnépszerűbb számuk. A mashup elkészítése érdekes kihívás volt, mivel a Gyöngyhajú lány nagyon lassú dal, így nem lehetett belőle csak úgy táncolható verziót csinálni, és eleinte nem igazán tudtam, hogy mit is kezdjek vele. Aztán úgy döntöttem, hogy nem hagyományos mashupot készítek, hanem az Omega dalt a részeire szedve építem be egy technószámba.
Simon Iddol: Már Sopronban, a VOLT Fesztiválon is játszottad a dalt - hogy fogadta a magyar közönség? Gondolom, meglepődtek, hogy egy amerikai DJ szettjében magyar elem bukkan fel.
Party Ben: Igen, minden este lejátszottam. Az első este talán nem értette a közönség, furán néztek. A második este a VIP zónában zenéltem, ott nem táncoltak rá, de azonnal mindenki tudni akarta, hogy mi ez, és tetszett nekik. A harmadik és negyedik este pedig, már a saját helyszínünkön, komoly tombolás volt, és nagyon élvezte a közönség. Remélem, az APC olvasóinak is tetszik majd.
Simon Iddol: Hagyomány nálad, hogy minden országnak, ahol fellépsz, készítesz egy pár mashupot helyi zenekarok dalaiból?
Party Ben: Igen! Nagyon szeretem ezt, és fontos nekem. Nem mindig működik azonban. Amikor legutóbb Németországban jártam, csináltam egy Modern Talking mashupot és azt hittem, hogy ez lesz a legviccesebb dolog a bulin. Ráadásul a Gnarls Barkley Crazyjét használtam éneknek, biztos voltam benne, hogy imádni fogják. Aztán, amikor lejátszottam a bulin, megfagyott a levegő, és az addig tomboló közönség döbbenten állt. Később elmagyarázták nekem, hogy számukra a Modern Talking nagyon ciki és még viccnek is rossz. De például, amikor Lengyelországban voltam, készítettem egy mashupot a lengyel Kult zenekar egyik dalából, ők afféle lázadó punkzenekar voltak a nyolcvanas években. A dal refréne 'Polska, Polska, Polska' skandálás, és ez a szám nagyon népszerű, és a szövege is emlékeket ébreszt mindenkiben a régi rendszerről, a nehézségekről, a kitartásról és büszkeségről. A buli napján volt az a focimeccs, amikor a lengyel válogatott bejutott az Európa Bajnokság döntőjébe. Mindenki ünnepelt Varsóban aznap este, és amikor lejátszottam a mashupomat, az emberek megőrültek, mindenki táncolt-énekelt, kaptam egy lengyel zászlós sálat és egy üveg vodkát, mindenki autogrammot akart, hatalmas buli kerekedett. Életem egyik legjobb DJ emléke az az este. Szóval a helyi zenék mixelése néha működik, néha nem, de mindig szeretem kipróbálni. Ez egyrészről az én ajándékom a helyi közönségnek, másrészt nekem is jó lehetőség hogy új zenéket ismerjek meg, legyenek azok újak vagy régiek.
Simon Iddol: Ha már az új dolgok megismerésénél tartunk, az utazásaid során belelátsz egy kicsit a helyi popkulturába is, mi a véleményed vagy a tapasztalataid a magyar zenei életről?
Party Ben: Persze, de azért ezek nem alapos ismeretek és nem tudok komoly vagy teljes véleményt alkotni. Magyarországon az nagyon meglepett, hogy a breakbeat és a drum & bass mennyire népszerű. Angliában és az Egyesült Államokban ezek nagyon kicsi szubkultúrák, kis klubokban. A mainstream helyeken, a nagy klubokban mindenhol electro megy. De ez nekem tetszik, mert szeretem a breakbeatet és a drum & basst, és ez egy érdekes közös nevező Budapest és San Francisco között, mert a legnagyobb breaks / d&b közösség Amerikában San Franciscóban van. De nagyon tetszettek nekem az új magyar zenekarok is, különösen a Kaukázus és a Belga.
De ami a legjobban bejön most a magyar zenéből, az a We Plants Are Happy Plants. Ami nem is zenekar, mert egy személyről beszélünk. A We Plants Are Happy Plants jelenleg nagyon népszerű San Franciscóban, az emberek azt hiszik, hogy ez a magyar sound, ilyen zenét csinál mindenki Budapesten. Pedig sajnos nem. A We Plants Are Happy Plants nagyon különleges, és nagyon sok rajongója van San Franciscóban. Amikor a barátaim megtudták, hogy jövök Magyarországra, mindenki izgatott lett, és azt kérték, hogy ha találkozom vele, akkor adjam át neki a San Franciscóiak üdvözletét és szeretetét. Reméljük, olvassa majd ezt az interjút. Szeretünk, Plants!!
Party Bent ma (szerda) este hallhatjátok a Zöld Pardonban a MASHUP! partin, aki kihagyja, magára vessen! A csütörtöki buli zártkörű, így ma kell jönni!! Találkozunk ott!
a tovább után egy nagyon komoly Tiga interjú található
nézzétek és tanuljatok
angoltudás szükséges
nem is akarok többet mondani
